Temes megyében Végváron a református egyházközség úgy döntött, hogy eladja a szaktárcának az iskolaépületet (az ingatlant egykoron államosították, majd a restitúciós törvények értelmében visszaszolgáltatták; benne mindvégig oktatás folyt). Gyöngyösi Csilla lelkipásztor elmondta, hogy a gyülekezet kicsi, anyagilag nem olyan erős, hogy fenntarthassa az épületet miután a bérleti szerződés lejár, és iskola kiköltözik belőle. Halász Ferenc Temes megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint nem egyedi esetről van szó. A minisztérium felajánlotta az egyházaknak, hogy azokat az épületeket, amelyeket visszakaptak, és amelyekben iskola működik, megvásárolják. /P. L. Zs. : Eladó a végvári iskola. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 4./
2008. december 31.
Végváron karácsonykor istentiszteletre gyűltek össze a falu lakói, hogy imával, zsoltárral, verssel, dallal köszöntsék 120 éves templomukat. Nagy idő ez a település életében, a mindenkori hatalommal és a természet erőivel dacoltak, dolgoztak a talpon maradásért, a túlélésért a végváriak – mondotta helytörténeti ismertetőjében Bódis Ferenc, aki bár új lelkésze e gyülekezetnek, de fellapozta a krónikákat. Ilyen szellemben köszöntötte az évfordulót és a gyülekezet tagjait Kádár Levente gondnok, valamint az erre az alkalomra határon túlról visszatért Gyöngyösi Sipos Csilla volt lelkipásztor is. Az erre az alkalomra kiállított fotók között volt egy (talán) féldomborműt ábrázoló kép, rajta az írás: Végvári Dalkör, 1926. Mindig voltak ennek a falunak olyan tanítói, papjai, akik örökre beírták nevüket a helység történelmébe – mondják az itt élők, és köztük említik dr. Kádár István tiszteletest is, akinek Végvár című versét elszavalták. /Sipos Erzsébet: A 120-ik jubileum tiszteletére. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 31./
2009. március 6.
Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet Temesvárra látogatott, meglátogatta a végvári iskolát és a helyi református templomban ünnepi istentiszteleten vett részt, Halász Ferenc megyei RMDSZ elnök kíséretében. Az iskolában a Szederinda hagyományőrző együttes lépett fel. Végváron 1-8. osztályos erős magyar tagozat működik, 85 tanulóval. A nagykövet végvári tapasztalatairól elmondta: „Erős magyar közösséget találtunk itt Végváron, ahol nőszövetség, tűzoltóegylet működik, van egy nagyon erős református gyülekezet, egy kitűnő iskola, hagyományőrző csoport, amely egészen professzionális. A végvári példa is mutatja: ha egy közösségnek van belső ereje, akkor igen kedvezőtlen körülmények között is helyt tudnak állni. Mit tehetünk mi, a nagykövetség az itteni magyar közösségért? Egyrészt minden lehetséges eszközzel támogatjuk a kulturális autonómiát, mindenféle szellemi, közművelődési, oktatási tevékenységet, amire akkor is lesz pénze Magyarországnak, ha válság van.” Amikor Románia közigazgatási rendszerét megreformálják, „kérni fogjuk, hogy a magyar kisebbség képviselői lehessenek mindenütt jelen a közigazgatásban, ne szoruljanak ki csak azért, mert román többségű településeket csatoltak a magyar falvakhoz.” /Pataki Zoltán: „Erőt meríteni jöttünk Végvárra”. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./
